Történelem

Bonyhád Tolna megye negyedik legnagyobb népességű települése, a Bonyhádi kistérség városa és központja. Gyakran nevezik A Völgység fővárosának. A Völgység területén mintegy 6000 évvel ezelőttről mutatható ki az ember megtelepedése. Az újkőkortól kezdődően folyamatosan kedvező feltételeket nyújt az élelemtermeléshez a vizek gazdag, kiterjedt erdőségekkel rendelkező ugyanakkor jó termőtalajjal és kövér legelőkkel is ellátott terület. Az ókorban sok nép megfordult itt, de a letelepedés csak az államalapítás után kezdődött meg.

A város nevének eredetére több feltevés is létezik. Az egyik, hogy a „bony”, vagyis a „mocsaras, vizes” jelentésű szóból ered. A másik elmélet szerint itt Bonyháról, az erdélyi Gyula egyik fiáról, Szent István unokatestvéréről van szó. Egy harmadik elmélet szerint pedig itt a Bonya (Bucna) nemzetség neve, amiből ered Bonyhád város neve.

Bonyhád mai területén kelta kori régészeti leleteket tártak fel. Mint település kb. a 14. századtól létezik. Átmeneti időszakot az elnéptelenedéssel fenyegető török uralom jelentett.

A város fejlődése a 18. században kezdődött meg. A magyarok és rácok (szerbek) mellé folyamatosan jöttek a németek. Később felvidékiek és székelyek is a város lakói lettek. 1782-ben Bonyhád mezőváros lett. A város a Völgység központjává vált. Később országos hírű lett a bonyhádi szarvasmarha. (Ma már évente megrendezésre kerül a Tarka Fesztivál.)1872-ben Bonyhád újra község lett, majd 1903-ban nagyközség.

Bonyhád a két világháború között a legalapvetőbb nemzetiségi jogaiért küzdő németség és a kisebbség asszimilációjában érdekelt hatalom ütközetének egyik központi színhelyévé vált. A második világháborút követően a koalíciós kormány a németek jelentős részének minden vagyonát elkobozta, őket pedig elűzte szülőföldjükről.

1973. január 1-én csatolták hozzá Majost és Tabódot. A fejlődő város 1977-ben városi rangot kapott.